MAGYARORSZÁG
A II. VILÁGHÁBORÚBAN
Magyarország
belépése
A Horthy-korszakban
Magyarország külpolitikája arra irányult, hogy a trianoni béke következtében
elveszített területekből minél többet visszaszerezzen. A müncheni konferencián
utaltak arra is a résztvevők, hogy a magyar területi vitákat tárgyalás útján
kell megoldani. Végül német-olasz döntés (I. bécsi döntés) született 1938
novemberében, amely Csehszlovákiától visszacsatolta a Felvidék többségében
magyarok lakta déli részét. A következő visszaszerzett terület Kárpátalja volt,
amelyet a magyar hadsereg akkor foglalt el, amikor Hitler 1939 márciusában
bevonult Prágába, és Csehszlovákia felbomlott.
![]() |
| Teleki Pál |
A II. világháború
kirobbanásakor Horthy Miklós kormányzó gróf Teleki Pált nevezte ki
miniszterelnökké, akinek célja a nyilasok (a magyar szélsőjobb neve)
visszaszorítása és a német szövetség lazítása volt. Távol akarta tartani az
országot a háborútól, Erdély visszaszerzéséhez nem akart német segítséget
igénybe venni. 1940 augusztusában a II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt
(a lakosság fele magyar) mégis a Führer segítségével kapta vissza Magyarország.
Hitler mindkét felet magához akarta láncolni ezzel a döntéssel. Ráadásul
Telekinek hálából el kellett néznie a nyilasok szabad szervezkedését, zsidótörvények
elfogadását.
Lengyelország
összeomlása után Jugoszlávia maradt az egyetlen kapocs számunkra Nagy-Britanniával,
ezért 1940 decemberében a két ország örökbarátsági szerződést kötött egymással.
Mint azt korábban említettük, mielőtt Hitler megtámadta a Szovjetuniót,
biztosítania kellett a Balkánt, ezért Jugoszlávia megtámadását tervezte
Magyarországon keresztül, sőt kérte a magyarok segítségét is. Teleki nagyon
nehéz helyzetbe került. Ha Hitler kérését visszautasítja, akkor nem
számíthatunk további területek visszacsatolására. Ha megszegi az örökbarátsági
szerződést, akkor Angliával kerül rossz viszonyba, a britek még hadüzenettel is
fenyegettek, ha részt veszünk Jugoszlávia megtámadásában. A miniszterelnök
egyetlen megoldást látott, 1941. április 3-án, miután búcsúlevelet írt
Horthynak, öngyilkos lett, főbe lőtte magát.
![]() |
| Teleki Pál búcsúlevele |
A
doni katasztrófa
![]() |
| Kassa a bombázás után |
Horthy Miklós nem
ajánlotta fel segítségét Hitlernek a Szovjetunió elleni támadásban, de a katonai
vezetés mellette döntött abból a megfontolásból, ha mi nem lépünk be, a románok
viszont igen, akkor elveszíthetjük Észak-Erdélyt. A belépés ürügye a kassai bombázás volt. 1941. június 26-án felségjel nélküli repülők bombázták Kassát. A
hivatalos álláspont az volt, hogy a bombákat szovjet gépek dobták le. Azonban
lehetséges az is, hogy a németek voltak, akik ezzel akarták elérni Magyarország
hadba lépését a szovjetek ellen. Mindenesetre Bárdossy ennek hatására
jelentette be június 27-én, hogy hadiállapotban állunk a Szovjetunióval (később
Nagy-Britanniával és az USA-val is), pedig Moszkva nem sokkal korábban adta
vissza az 1849-es honvédzászlókat Rákosi kiadatásáért cserébe. Kb. 40 ezer fős,
hiányos felszerelésű magyar hadsereg indult a Donyec folyó mellé.
A magyar gazdaságot a
front kiszolgálására szervezték át. Az ipari és mezőgazdasági termékek,
valamint kőolajkészleteink nagy részét Németországba szállították. Ennek
hatására romlott a hazai ellátás, nőttek az árak, bevezették a jegyrendszert.
Ezeknek hatására pedig felerősödtek a németellenes hangok. Nemcsak a baloldal,
még a konzervatívok is békét és függetlenséget követeltek. 1941. október 6-án
és 1942. március 15-én tüntetések zajlottak a németek, Hitler és a háború
ellen, de nem jártak eredménnyel. A hadiesemények (a szovjetek győzelme
Moszkvánál, az USA hadba lépése) azonban arra indították Horthyt, hogy 1942
márciusában Kállay Miklóst nevezze ki Bárdossy helyére.
![]() |
| A voronyezsi katasztrófa |
Ugyanakkor Hitler már a
teljes magyar haderő bevetését követelte. Ezért 1942 tavaszán elindult a
szintén hiányos felszerelésű 2. magyar hadsereg (kb. 200 000 fő, köztük
fegyvertelen, többségében zsidó származású munkaszolgálatosok) a szovjet
frontra. A Don folyó mentén, Voronyezs mellett mintegy 200 km-es szakaszt
kellett védeniük. 1943 januárjában a szovjet csapatok megsemmisítették a magyar
sereget, akiknek a -30-40 fokos hidegben éhezve kellett felvenniük a harcot. 40
ezren estek el vagy fagytak meg, 70 ezren sérültek meg vagy kerültek
hadifogságba.
Kállay-kettős
![]() |
| Kállay Miklós |
A nagy fordulatok (El-Alamein,
Sztálingrád) és a voronyezsi katasztrófa hatására a kormányzó és az új
miniszterelnök szorgalmazta a kapcsolatfelvételt a szövetséges hatalmakkal.
Abban bíztak, hogy az angolszászok partra szállnak a Balkánon, és ha az angolok
vonulnak be Magyarországra, akkor megtarthatjuk a megszerzett területeket.
A magyar hadsereg
továbbra is a szovjetek ellen harcolt, a gazdaság Németország szolgálatára
állt, de a diplomaták semleges országokban a fegyverszünetről tárgyaltak a
nyugati szövetségesekkel. Ezt a két vasat a tűzben tartó politikát nevezték
Kállay-kettősnek vagy hintapolitikának.
1943 őszén Magyarország
titkos fegyverszünetet kötött a nyugatiakkal, mely szerint letesszük a fegyvert
az angolok és az amerikaiak előtt, ha elérik hazánk határát. Az a baj, hogy
kihagyták a számításból azt a tényt, hogy Magyarország határai felé nem az
angolszász, hanem a szovjet seregek közeledtek.
![]() |
| A budai Vár elfoglalása |
Hitlernek
titkosszolgálatain keresztül természetesen tudomására jutott a magyarok
kiugrási szándéka. Magyarország azonban katonai, gazdasági és közlekedési szempontból
egyaránt fontos volt a németek számára, ezért Hitler az ország katonai
megszállását tűzte ki célul. 1944. március 15-én meghívta Horthyt
Németországba, és közölte vele szándékát. 1944. március 19-én, vasárnap pedig
német csapatok vonultak be hazánkba.
Horthy és az állami
apparátus a helyén maradhatott, így a németeknek kevés emberüket kellett
lekötniük. A Führer új magyarországi helytartója Edmund Veesenmayer lett, aki
teljhatalmat kapott. Az ő utasítására Sztójay Dömét kellett kinevezni
miniszterelnökké. Betiltottak minden nem jobboldali pártot, felszámolták a
németellenes lapokat. A frontra küldték a 300 000 főből álló 1. magyar
hadsereget. Továbbra is folyt az ipari termékek és a termények Harmadik
Birodalomba való szállítása. 1944 áprilisától az angol és amerikai légierő
bombázni kezdte Budapestet és a vidéki ipari és közlekedési csomópontokat.
![]() |
| Budapest bombázása |
![]() |
| A lebombázott Budapest |
![]() |
| Sztójay Döme |
![]() |
| Edmund Veesenmayer |
Megindult a
zsidóüldözés is: nem dolgozhattak, elkobozták vagyonukat, csak külön kocsikban
utazhattak a járműveken, nem hagyhatták el szabadon lakásukat. A 6 éven felüli
zsidókat hatágú sárga csillag viselésére kötelezték. A vidéki zsidóságot
gettókba zárták, innen vitték őket a haláltáborokba, legtöbbjüket Auschwitzba.
A német megszállás után pár hónappal már majdnem elérte a félmilliót a
deportáltak száma.
![]() |
| A Dávid-csillag |
A kiugrásra a normandiai
partraszállás után lett volna lehetőség. A Vörös hadsereg augusztus végén
áttörte a román frontot, ekkor Románia átállt a szövetségesek oldalára. A
keleti fronton így rés keletkezett, ezt a lehetőséget használhatták volna ki a
magyarok. Horthy azonban „csak” miniszterelnököt váltott: Sztójayt cserélte le
Lakatos Géza tábornokra, akinek az lett a feladata, hogy megszervezze a
kiugrást. 1944. szeptember végén léptek szovjet csapatok Magyarország
területére. Október 11-én Moszkvában előzetes fegyverszünetet írtunk alá a
szovjetekkel.
![]() |
| Szálasi Ferenc |
Horthy családjával és
szűkebb társaságával szakítani készült a németekkel, akik pedig a nyilasok
hatalomra juttatását tervezték. 1944. október 15-én beolvasták a rádióba Horthy kiáltványát, melyben tájékoztatta a nemzetet az átállásról. Mégsem ünnepeltek,
ugyanis a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. Egyrészt nem tudott róla a szovjet hadvezetés, sem a baloldali pártok. Másrészt a
tábornokok és a vezérkari tisztek nagy része Hitlert és Szálasit támogatta.
Estére a nyilasok vették át a hatalmat, a Várat körülvették a németek. A
sikertelenséghez az is hozzájárult, hogy a Gestapo elrabolta a kormányzó fiát,
akit csak úgy menthettek meg, ha Horthy aláírja lemondását és Szálasi, a magyar nyilaskeresztes mozgalom vezetőjének kinevezését miniszterelnökké.
A
nyilas uralom
Szálasi terve az volt,
hogy végsőkig kitartson a németek mellett. Behívtak katonának minden 14 és 60
év közötti férfit. Az ország minden vagyonát Németországba akarta szállíttatni,
melyet többnyire a különböző intézmények dolgozói akadályoztak meg. A budapesti
zsidóság gettóba került, többeket a Dunába lőttek, másokat nyugatra hajtottak.
Ekkor már az ország
lakossága is fellázadt a nyilasok ellen, és létrehozták a Magyar Nemzeti
Felkelés Felszabadító Bizottságát, melynek elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett.
Nem sokkal később a fasiszták elfogták és kivégezték. Működött néhány kisebb
partizáncsapat, szabotázsok indultak, hamis papírokat gyártottak, üldözötteket
rejtegettek
![]() |
| Bajcsy-Zsilinszky Endre |
A
magyarországi harcok vége
1944. október közepén
vonultak be Debrecenbe a szovjet csapatok. Budapestet Hitler erőddé
nyilvánította, ahol kb. 70 000 német és magyar katona, valamint 1 millió
polgári lakos tartózkodott. Hasonlóan Sztálingrád ostromához házról házra
folytak a harcok. Az emberek pincékbe bújva vészelték át a másfél hónapig tartó
ostromot. 1945. január 18-án felszabadult Pest. A németek felrobbantották az
összes Duna-hidat. Buda február 13-án került szovjet kézre. A hivatalos szovjet
hadijelentés (1945. április 4.) szerint az utolsó német katonát is sikerült
kiűzni hazánkból.
![]() |
| A Lánchíd oroszlánja |
![]() |
| Lánchíd |
![]() |
| Erzsébet híd |
Szálasiék Németországba
menekültek, magukkal vitték a Szent Koronát és az ország aranykészletét. A
szovjetek megszállóként viselkedtek, kényszermunkára hurcolták az embereket,
megerőszakolták a nőket. Magyarország áldozatainak száma 1 millióra tehető, kára
22 milliárd pengőre rúgott.
Vélemény
A II. világháború története nagyon
érdekes történelmi és katonai szempontból. Mégis szomorú, hogy a 20. században
fajelméleti alapon ilyen különbséget tettek az emberek között. Az is
elkeserítő, hogy egy-egy ember vagy nép hódító törekvései miatt milliók
szenvedtek, haltak meg. Reméljük, soha többé nem lesz világháború, és a
napjainkban zajló fegyveres összetűzések is hamarosan véget érnek.






















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése