2015. november 5., csütörtök

MAGYARORSZÁG A II. VIALÁGHÁBORÚBAN

MAGYARORSZÁG A II. VILÁGHÁBORÚBAN

Magyarország belépése


A Horthy-korszakban Magyarország külpolitikája arra irányult, hogy a trianoni béke következtében elveszített területekből minél többet visszaszerezzen. A müncheni konferencián utaltak arra is a résztvevők, hogy a magyar területi vitákat tárgyalás útján kell megoldani. Végül német-olasz döntés (I. bécsi döntés) született 1938 novemberében, amely Csehszlovákiától visszacsatolta a Felvidék többségében magyarok lakta déli részét. A következő visszaszerzett terület Kárpátalja volt, amelyet a magyar hadsereg akkor foglalt el, amikor Hitler 1939 márciusában bevonult Prágába, és Csehszlovákia felbomlott.

Horthy Miklós
Teleki Pál
A II. világháború kirobbanásakor Horthy Miklós kormányzó gróf Teleki Pált nevezte ki miniszterelnökké, akinek célja a nyilasok (a magyar szélsőjobb neve) visszaszorítása és a német szövetség lazítása volt. Távol akarta tartani az országot a háborútól, Erdély visszaszerzéséhez nem akart német segítséget igénybe venni. 1940 augusztusában a II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt (a lakosság fele magyar) mégis a Führer segítségével kapta vissza Magyarország. Hitler mindkét felet magához akarta láncolni ezzel a döntéssel. Ráadásul Telekinek hálából el kellett néznie a nyilasok szabad szervezkedését, zsidótörvények elfogadását.
Lengyelország összeomlása után Jugoszlávia maradt az egyetlen kapocs számunkra Nagy-Britanniával, ezért 1940 decemberében a két ország örökbarátsági szerződést kötött egymással. Mint azt korábban említettük, mielőtt Hitler megtámadta a Szovjetuniót, biztosítania kellett a Balkánt, ezért Jugoszlávia megtámadását tervezte Magyarországon keresztül, sőt kérte a magyarok segítségét is. Teleki nagyon nehéz helyzetbe került. Ha Hitler kérését visszautasítja, akkor nem számíthatunk további területek visszacsatolására. Ha megszegi az örökbarátsági szerződést, akkor Angliával kerül rossz viszonyba, a britek még hadüzenettel is fenyegettek, ha részt veszünk Jugoszlávia megtámadásában. A miniszterelnök egyetlen megoldást látott, 1941. április 3-án, miután búcsúlevelet írt Horthynak, öngyilkos lett, főbe lőtte magát.

Teleki Pál búcsúlevele
Az új miniszterelnök, Bárdossy László beleegyezésével a magyar csapatok április 11-én átlépték a magyar-jugoszláv határt. Ekkor szerezték meg a Bácskát és Muraközt, vagyis a Délvidéket, ahol a lakosság harmada, mintegy egymillió fő magyar volt. Az események hatására Anglia megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal.

A doni katasztrófa

Kassa a bombázás után
Horthy Miklós nem ajánlotta fel segítségét Hitlernek a Szovjetunió elleni támadásban, de a katonai vezetés mellette döntött abból a megfontolásból, ha mi nem lépünk be, a románok viszont igen, akkor elveszíthetjük Észak-Erdélyt. A belépés ürügye a kassai bombázás volt. 1941. június 26-án felségjel nélküli repülők bombázták Kassát. A hivatalos álláspont az volt, hogy a bombákat szovjet gépek dobták le. Azonban lehetséges az is, hogy a németek voltak, akik ezzel akarták elérni Magyarország hadba lépését a szovjetek ellen. Mindenesetre Bárdossy ennek hatására jelentette be június 27-én, hogy hadiállapotban állunk a Szovjetunióval (később Nagy-Britanniával és az USA-val is), pedig Moszkva nem sokkal korábban adta vissza az 1849-es honvédzászlókat Rákosi kiadatásáért cserébe. Kb. 40 ezer fős, hiányos felszerelésű magyar hadsereg indult a Donyec folyó mellé.
A magyar gazdaságot a front kiszolgálására szervezték át. Az ipari és mezőgazdasági termékek, valamint kőolajkészleteink nagy részét Németországba szállították. Ennek hatására romlott a hazai ellátás, nőttek az árak, bevezették a jegyrendszert. Ezeknek hatására pedig felerősödtek a németellenes hangok. Nemcsak a baloldal, még a konzervatívok is békét és függetlenséget követeltek. 1941. október 6-án és 1942. március 15-én tüntetések zajlottak a németek, Hitler és a háború ellen, de nem jártak eredménnyel. A hadiesemények (a szovjetek győzelme Moszkvánál, az USA hadba lépése) azonban arra indították Horthyt, hogy 1942 márciusában Kállay Miklóst nevezze ki Bárdossy helyére.

A voronyezsi katasztrófa
Ugyanakkor Hitler már a teljes magyar haderő bevetését követelte. Ezért 1942 tavaszán elindult a szintén hiányos felszerelésű 2. magyar hadsereg (kb. 200 000 fő, köztük fegyvertelen, többségében zsidó származású munkaszolgálatosok) a szovjet frontra. A Don folyó mentén, Voronyezs mellett mintegy 200 km-es szakaszt kellett védeniük. 1943 januárjában a szovjet csapatok megsemmisítették a magyar sereget, akiknek a -30-40 fokos hidegben éhezve kellett felvenniük a harcot. 40 ezren estek el vagy fagytak meg, 70 ezren sérültek meg vagy kerültek hadifogságba.

Eredeti napló a Don-kanyarból

Kállay-kettős

Kállay Miklós
A nagy fordulatok (El-Alamein, Sztálingrád) és a voronyezsi katasztrófa hatására a kormányzó és az új miniszterelnök szorgalmazta a kapcsolatfelvételt a szövetséges hatalmakkal. Abban bíztak, hogy az angolszászok partra szállnak a Balkánon, és ha az angolok vonulnak be Magyarországra, akkor megtarthatjuk a megszerzett területeket.
A magyar hadsereg továbbra is a szovjetek ellen harcolt, a gazdaság Németország szolgálatára állt, de a diplomaták semleges országokban a fegyverszünetről tárgyaltak a nyugati szövetségesekkel. Ezt a két vasat a tűzben tartó politikát nevezték Kállay-kettősnek vagy hintapolitikának.
1943 őszén Magyarország titkos fegyverszünetet kötött a nyugatiakkal, mely szerint letesszük a fegyvert az angolok és az amerikaiak előtt, ha elérik hazánk határát. Az a baj, hogy kihagyták a számításból azt a tényt, hogy Magyarország határai felé nem az angolszász, hanem a szovjet seregek közeledtek.


A budai Vár elfoglalása
Hitlernek titkosszolgálatain keresztül természetesen tudomására jutott a magyarok kiugrási szándéka. Magyarország azonban katonai, gazdasági és közlekedési szempontból egyaránt fontos volt a németek számára, ezért Hitler az ország katonai megszállását tűzte ki célul. 1944. március 15-én meghívta Horthyt Németországba, és közölte vele szándékát. 1944. március 19-én, vasárnap pedig német csapatok vonultak be hazánkba.

A németek bevonulása
Horthy és az állami apparátus a helyén maradhatott, így a németeknek kevés emberüket kellett lekötniük. A Führer új magyarországi helytartója Edmund Veesenmayer lett, aki teljhatalmat kapott. Az ő utasítására Sztójay Dömét kellett kinevezni miniszterelnökké. Betiltottak minden nem jobboldali pártot, felszámolták a németellenes lapokat. A frontra küldték a 300 000 főből álló 1. magyar hadsereget. Továbbra is folyt az ipari termékek és a termények Harmadik Birodalomba való szállítása. 1944 áprilisától az angol és amerikai légierő bombázni kezdte Budapestet és a vidéki ipari és közlekedési csomópontokat.
Budapest bombázása
A lebombázott Budapest

Sztójay Döme
Edmund Veesenmayer
Megindult a zsidóüldözés is: nem dolgozhattak, elkobozták vagyonukat, csak külön kocsikban utazhattak a járműveken, nem hagyhatták el szabadon lakásukat. A 6 éven felüli zsidókat hatágú sárga csillag viselésére kötelezték. A vidéki zsidóságot gettókba zárták, innen vitték őket a haláltáborokba, legtöbbjüket Auschwitzba. A német megszállás után pár hónappal már majdnem elérte a félmilliót a deportáltak száma. 

A Dávid-csillag


A kiugrásra a normandiai partraszállás után lett volna lehetőség. A Vörös hadsereg augusztus végén áttörte a román frontot, ekkor Románia átállt a szövetségesek oldalára. A keleti fronton így rés keletkezett, ezt a lehetőséget használhatták volna ki a magyarok. Horthy azonban „csak” miniszterelnököt váltott: Sztójayt cserélte le Lakatos Géza tábornokra, akinek az lett a feladata, hogy megszervezze a kiugrást. 1944. szeptember végén léptek szovjet csapatok Magyarország területére. Október 11-én Moszkvában előzetes fegyverszünetet írtunk alá a szovjetekkel.
Szálasi Ferenc
Horthy családjával és szűkebb társaságával szakítani készült a németekkel, akik pedig a nyilasok hatalomra juttatását tervezték. 1944. október 15-én beolvasták a rádióba Horthy kiáltványát, melyben tájékoztatta a nemzetet az átállásról. Mégsem ünnepeltek, ugyanis a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. Egyrészt nem tudott róla a szovjet hadvezetés, sem a baloldali pártok. Másrészt a tábornokok és a vezérkari tisztek nagy része Hitlert és Szálasit támogatta. Estére a nyilasok vették át a hatalmat, a Várat körülvették a németek. A sikertelenséghez az is hozzájárult, hogy a Gestapo elrabolta a kormányzó fiát, akit csak úgy menthettek meg, ha Horthy aláírja lemondását és Szálasi, a magyar nyilaskeresztes mozgalom  vezetőjének  kinevezését miniszterelnökké.

A nyilas uralom

Szálasi terve az volt, hogy végsőkig kitartson a németek mellett. Behívtak katonának minden 14 és 60 év közötti férfit. Az ország minden vagyonát Németországba akarta szállíttatni, melyet többnyire a különböző intézmények dolgozói akadályoztak meg. A budapesti zsidóság gettóba került, többeket a Dunába lőttek, másokat nyugatra hajtottak.

Az utókor emlékezete
Ekkor már az ország lakossága is fellázadt a nyilasok ellen, és létrehozták a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát, melynek elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett. Nem sokkal később a fasiszták elfogták és kivégezték. Működött néhány kisebb partizáncsapat, szabotázsok indultak, hamis papírokat gyártottak, üldözötteket rejtegettek

Bajcsy-Zsilinszky Endre

A magyarországi harcok vége

1944. október közepén vonultak be Debrecenbe a szovjet csapatok. Budapestet Hitler erőddé nyilvánította, ahol kb. 70 000 német és magyar katona, valamint 1 millió polgári lakos tartózkodott. Hasonlóan Sztálingrád ostromához házról házra folytak a harcok. Az emberek pincékbe bújva vészelték át a másfél hónapig tartó ostromot. 1945. január 18-án felszabadult Pest. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. Buda február 13-án került szovjet kézre. A hivatalos szovjet hadijelentés (1945. április 4.) szerint az utolsó német katonát is sikerült kiűzni hazánkból.

Szabadság híd

A Lánchíd oroszlánja

Lánchíd
Erzsébet híd


Szálasiék Németországba menekültek, magukkal vitték a Szent Koronát és az ország aranykészletét. A szovjetek megszállóként viselkedtek, kényszermunkára hurcolták az embereket, megerőszakolták a nőket. Magyarország áldozatainak száma 1 millióra tehető, kára 22 milliárd pengőre rúgott.

Vélemény


A II. világháború története nagyon érdekes történelmi és katonai szempontból. Mégis szomorú, hogy a 20. században fajelméleti alapon ilyen különbséget tettek az emberek között. Az is elkeserítő, hogy egy-egy ember vagy nép hódító törekvései miatt milliók szenvedtek, haltak meg. Reméljük, soha többé nem lesz világháború, és a napjainkban zajló fegyveres összetűzések is hamarosan véget érnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése