A kitöréstől a Szovjetunió megtámadásáig

 A II. VILÁGHÁBORÚ MENETE

 A KITÖRÉSTŐL A SZOVJETUNIÓ MEGTÁMADÁSÁIG

A II. világháború kitörésének okai

Az I. világháborút lezáró versailles-i békerendszer súlyos terheket rótt a vesztes Németországra. Elveszítette gyarmatait, jóvátételt kellett fizetnie, hadseregének létszámát csökkentették, a Rajna-vidéket demilitarizált övezetté nyilvánították.

Mindezek nehéz helyzetbe sodorták a fiatal német gazdaságot. Tovább súlyosbította a nehézségeket az 1929-33-as világgazdasági válság. Ez segítette a szélsőjobboldali náci pártot a választások megnyerésében. A nemzetiszocialista párt vezetője, Adolf Hitler, ugyanis megoldást kínált a válságra: a hadiipar és az infrastruktúra fejlesztésével munkalehetőséget teremtett az emberek számára. 1933-ban ő lett a német kancellár, majd Hindenburg elnök halála után Németország köztársasági elnöke is. Miután diktatórikus módszerekkel eltávolította politikai ellenfeleit, hozzákezdett saját céljainak megvalósításához, vagyis a Harmadik Birodalom kiépítéséhez.

Adolf Hitler

 

A II. világháború előzményei

A II. világháború kitöréséhez hozzájárult a nagyhatalmak passzivitása is, amely a Hitler által tett lépésekre való reagálásban nyilvánult meg. Franciaország nem tett semmit, amikor 1936-ban a német csapatok bevonultak a Rajna-vidékre. Az 1938. szeptember 29-én született müncheni egyezményben a franciák, az angolok és az olaszok is szabad utat nyitottak Hitler előtt, aki a németek lakta Szudéta-vidéket kérte, cserébe azt ígérte, nem lesz több területi követelése. A szovjetunió vezetője, Joszif Visszarionovics Sztálin, nem bízott Chamberlain (angol miniszterelnök) és Daladier (francia miniszterelnök) politikájában, ezért ígért semleges magatartást a másik fél háborúja esetén a németekkel 1939. augusztus 23-án kötött megnemtámadási egyezményben.

A müncheni konferencia résztvevői

A szovjet-német megnemtámadási szerződés

Lengyelország lerohanása

 

Hadműveletek a háború első felében

1939. szeptember 1-jén, 4 óra 45 perckor a németek megtámadták a szomszédos Lengyelországot. A casus belli egy német rádióállomás megtámadása volt, amit lengyel ruhába öltözött németek hajtottak végre. 53 páncélos német hadosztály állt szemben a rosszul felszerelt lengyel lovas hadsereggel. Két nappal később Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent a szövetségesüket megtámadó Németországnak, azonban tényleges harci cselekmény nem történt a felek között. Ezt nevezték furcsa háborúnak. A németek megkezdték Krakkó és Varsó bombázását, Lengyelország teljes kirablását, a lengyel értelmiség kiirtását, valamint a zsidók elhurcolását.

Lengyel lovashadsereg

A szovjet-német egyezmény titkos záradékának értelmében ez év szeptember 17-én a szovjetek elfoglalták a Bug folyótól keletre eső ukrán és belorusz területeket. Hitler szeptember 19-én bevonult Danzigba, szeptember 27-én pedig körülzárták Varsót, Lengyelország megsemmisült.

Katynban 20 ezer lengyel foglyot gyilkoltak le a szovjet belügyi szervek a Gestapoval együttműködve.

 

Közép-Európa felosztása

Szovjet-finn háború

Sztálin

Sztálin a lengyel területek elfoglalása után bekebelezte a titkos záradékban neki juttatott területeket. Romániától elvette Besszarábiát és Bukovinát, majd szovjet csapatok szállták meg a balti államokat, melyekben kommunista kormányok alakultak, és kimondták a Szovjetunióhoz való csatlakozásukat. Baltikumiak százezreit telepítették át a hódító ország belsejébe.

1939. nov. 30-án kezdődött a szovjet-finn háború a -30°-os hidegben. Bár a finn hadsereg kisebb létszámú volt a szovjetnél, de felkészültebb tisztek vezették. Ezért történhetett meg, hogy a szovjet seregek csak súlyos veszteségek árán tudták megszerezni a Leningrádtól északnyugatra eső kisebb területet.

Dánia, Norvégia, Benelux Államok, Franciaország letámadása

A Wehrmacht 1940. április 9-én Európa északi résztét vette célba, és megtámadta Dániát és Norvégiát. Így közelebb került fő ellenfeléhez, Angliához, könnyebben jutott a hadiipar fontos nyersanyagához, a svéd acélhoz, valamint észak felé is ki tudott jutni az Atlanti-óceánra.

A franciák már korábban egy esetleges háborúra készülve egy több száz km hosszú, lövészárkokból álló erődrendszert építettek, amely az Ardennek hegység és Svájc között húzódott, és a francia hadügyminiszterről Maginot-vonalnak nevezték el.

A Maginot-vonal egy része

A lebombázott Rotterdam

Az Eben Emael-erőd

 A németek azonban más haditervet eszeltek ki, a semleges Hollandián és Belgiumon átgázolva, a modern harci gépekkel járhatatlannak hitt Ardennek hegységen keresztül, a Maginot-erődöt megkerülve támadnak Franciaországra. Így 1940. május 10-én Hollandia és Belgium ellen indítottak támadást. Földig bombázták Rotterdamot, majd a belga Eben Emael-erődöt 80 német ejtőernyős foglalta el. Erre brit és francia seregek vonultak a belgák segítségére. A hónap végére azonban ki kellett őket menekíteni a Csatornán keresztül Angliába. Ez volt a Dinamó-hadművelet, amely 1940. május 27. és június 4. között tartott. Dunkerque kikötőjéből több, mint 300 ezer szövetséges katonát szállítottak át a La Manche-csatornán az angliai Doverbe a brit légierő védőszárnyai alatt sok felszerelést hátrahagyva.

Dunkerque kiürítése

Hitler az elfoglalt Párizsban

Következett az ősi ellenség: Franciaország. A németek megkerülve a Maginot-vonalat, az Ardenneken keresztül támadtak a franciákra, és június 5-én bevonultak Párizsba. Gyors sikerüket a villámháborús taktikának köszönhették, melynek lényege, hogy a páncélosok áttörik az ellenséges szakaszt, miközben a légierő elzárja az ellenfél utánpótlási vonalait. Végül megsemmisítik a bekerített területet. Az ország kétharmada német megszállás alá került, egyharmadán pedig bábállam jött létre Vichy központtal, Philippe Pétain vezetésével, aki végrehajtotta a német utasításokat: deportálások, zsidótörvények.Charles deGaulle francia tábornok pedig Londonba menekült, ahonnan szervezte a partizánharcot a német megszállók ellen.

A villámháborús taktika

De Gaulle

Pétain

Az angliai csata

Churchill

Chamberlain

1940-ben Neville Chamberlaint WinstonChurchill váltotta az angol miniszterelnöki székben, aki első, híressé vált beszédében: „Nem ígérhetek mást, mint vért és gyötrelmet, könnyeket és szenvedést…” kemény harcot hirdetett a hitleri Németország ellen.

Hitler kezdetben próbált megegyezni az angolokkal, hiszen tudta, hogy a szigetország tengeri hadereje nagyobb az övénél. A Seelöwe nevű hadművelettel szeretett volna légi fölényt szerezni a királyi légierővel (Royal Air Force) szemben. A Hermann Göring vezette Luftwaffe már 1940. július 10-én megkezdte a légitámadást, amely kezdetben a tengeri és légikikötők, valamint az infrastruktúra megrongálására és a radarállomások kiiktatására törekedett, azonban hamarosan polgári célpontok is áldozatul estek a német bombázásoknak. Erre példa a „sas napja” (1940. szeptember 7.), amikor a Blitz nevű légi háború következtében minden brit nagyvárost romba döntöttek.

A lebombázott London

Az angol Spitfire

A német Messerschmitt

Az angol pilóták kemény ellenállásának, a radarnak és a hatékony hírszerzésnek köszönhetően Hitlernek le kellett mondania az angol partraszállásról, a szigetország meghódításáról.

Radar

Ezen eseményekkel párhuzamosan az Atlanti-óceánon is zajlottak küzdelmek a szövetségesek és a németek között. Az Egyesült Államokból érkező hajókat a Kriegsmarine tengeralattjárói a farkasfalka taktikával (15-20 tengeralattjáróból álló, szorosan

A német U-Boat IID

együttműködő egységek) tizedelték. A szövetségesek konvojba állították a kereskedelmi hajókat, kíséretükre hadihajókat biztosítottak, illetve kódtörőkkel igyekeztek elhárítani a tengeralattjárók támadásait. Így sikerült a brit tengernagynak, John Tovey-nek óriási taktikai bravúrral és előrelátással elsüllyesztenie a németek legnagyobb, acélborítással és lemezpáncélzattal ellátott, 55 km/óra sebességre képes Bismarck nevű hadihajóját 1941. május 27-én.

A Bismarck hadihajó