A FASISZTA HATALMAK ÖSSZEOMLÁSA
A normandiai partraszállás
A sztálingrádi vereség
után a nácik totális háborút hirdettek: fiatalokat soroztak be, a gazdaságban
mindent a hadiiparnak rendeltek alá. Ennek ellenére a kurszki csatát követően a
szovjet csapatok gyorsan nyomultak nyugat felé. Délen, Olaszországban, ha lassan
is (a németek ellenállása miatt csigaoffenzívának nevezték), a szövetségesek
folyamatosan szorították észak felé a nácikat. A teheráni megállapodásnak
megfelelően a szövetségesek nyugaton, a franciaországi Normandiában
megnyitották a második nyugat-európai frontot. Az Overlord-hadműveletet 1944.
június 6-án (D-nap) hajtották végre angol-amerikai csapatok Dwight D.Eisenhower tábornok vezetésével.
![]() |
| D. D. Eisenhower |
![]() |
| D-nap |
Szeles, esős, viharos
nap volt június 6-a 1944-ben Normandiában. Rommel tábornok ezért nem is
tartózkodott a főhadiszálláson, hiszen úgy gondolta, a szövetségesek ilyen
időjárásban nem fognak támadni. A német hírszerzés tudott ugyanis a
partraszállás tervéről, csak azt nem tudták, mikor és hol hajtják végre. Két
helyszín került szóba: Calais és Normandia. A németek az előbbinél várták
ellenfeleiket. Június 5-én este elcsíptek egy brit rádióüzenetet, melyben az
egész francia ellenállási mozgalom mozgósítását rendelték el. Erre riadóztattak
csak a németek.
1,7 millió katona, 2
millió tonna hadianyag, 50 ezer jármű. Ennyi volt a szövetségesek hadereje.
Mintegy 2700 hajóból álló armada közelítette meg Franciaországot. A hajóraj
felett bombázó és vadászgépek tartották a földön a Luftwaffét. A Kriegsmarine
sem okozott kárt a szövetséges hajókban, néhány felborult, elsodort jármű volt
mindössze a veszteségük. Azonban az angol-amerikai légierő csak nagyon kevés
német védállást tudott megsemmisíteni, mert féltek, hogy saját partra szálló
katonáikat éri a találat. Augusztus 15-ig mintegy 2 millió szövetséges katona
kelt át a Csatornán.
Amilyen zökkenőmentesen
ment végbe az Overlord-hadművelet, olyannyira lelassult az előrenyomulás
Franciaországban. A két fél állóháborúba bonyolódott. A németek álcázással,
aknákkal és kellemetlen harcmodorukkal jelentős veszteségeket okoztak
ellenfeleiknek.
![]() |
| Bradley tábornok |
A nagyszabású
hadművelet végül elérte célját: a német szárazföldi hadsereg felmorzsolódott, a
szövetséges légierő szétzúzta a náci utánpótlási vonalakat, ezért hiányt
szenvedtek élelmiszerből, üzemanyagból, lőszerből. Az amerikaiak július 25-én
Bradley tábornok vezetése alatt áttörték a német vonalakat (Cobra-hadművelet).
Augusztus 16-án Hitler elrendelte a visszavonulást, augusztus 24-én pedig az
angol-amerikai haderő elérte a Szajnát, bevonult Párizsba, a németek megadták
magukat. Hitler parancsa ellenére a német parancsnok nem rombolta le a várost.
Másnap de Gaulle tábornok részvételével ünnepélyes felvonulást tartottak a
Champs Elysées-n.
![]() |
| A felvonulás Párizsban |
Görög szó, égő
áldozatot jelent. Arra utal, hogy a náci koncentrációs táborokban a krematóriumokban
elégették a zsidó foglyok holttesteit. A jelenség oka Hitler fajelmélete volt,
mely szerint a németség, az árja nép a legmagasabb, a zsidóság pedig a
legalacsonyabb rendű emberi faj. Ebből eredt a zsidógyűlölet, az
antiszemitizmus. Hitler az élettér (az Atlanti-óceántól az Urálig) növelése
érdekében Kelet-Európából ki akarta űzni a szlávokat és a zsidókat. Sokan azt
gondolják, Hitlernek szüksége volt egy bűnbakra, hogy egységbe tudja kovácsolni
a németeket a cél érdekében. Miért éppen a zsidókból sikerült bűnbakot kreálni?
![]() |
| A zsidók döfték hátba Németországot |
A zsidók, mivel
vallásuk tiltotta a más vallásúakkal való érintkezést, már az ókorban
elkülönült népként éltek. Az őskeresztények körében elterjedt az a nézet, hogy
a zsidók okozták Jézus halálát, valamint a zsidók (Saul) üldözték a
keresztényeket. A középkorban pénzügyletekkel, kereskedelemmel foglalkoztak,
melynek következtében meggazdagodtak, nagyobb befolyásra tettek szert, és ez
irigységet szült környezetükben. Sokan azt gondolták, világuralomra törnek.
Elterjedt az a hiedelem is, hogy szertartásaikon keresztény gyermekeket
gyilkolnak. A 19. században a polgári szabadságjogoknak köszönhetően ez a nép
is asszimilálódni kezdett az őket befogadó társadalmakban. Amikor azonban
Hitler őket kezdte vádolni Németországnak az I. világháborúban elszenvedett
vereségéért („A zsidók döfték hátba Németországot.”), feléledt a németekben
minden korábbi ellenszenv.
A zsidókat először az
ún. zsidótörvényekkel korlátozták: csökkentették létszámukat az iskolákban,
munkahelyeken (a lakosságban érvényesülő számarányukhoz igazították), nem
köthettek házasságot nem zsidókkal, nem sétálhattak a korzón, Dávid-csillag
viselésére kötelezték őket. A Kristályéjszakán felgyújtották zsinagógáikat,
üzleteik kirakatait betörték. Munkatáborokba (Dachau, Buchenwald) gyűjtötték
őket, hogy a nehéz, veszélyes feladatokat (pl. aknaszedés) velük végeztessék
el. Ezekből a foglyok nagy részét még másfél év után hazaengedték. Megpróbálták
átnevelni a Harmadik Birodalom ellenségeit.
| A gettóban |
A városokban zárt
negyedekben, gettókban különítették el őket, vagyonukat elkobozták. A németek
ritkán léptek be a zsidó gettókba, ezért a mindennapi ügyek intézésére
zsidótanács létrehozását rendelték el. Elnökének jelentős hatalma volt társai
felett. A nácik általában megengedték nekik, hogy megmentsék hozzátartozóikat.
Innen deportálták (erőszakosan elhurcolták) őket a hírhedt halál- /
koncentrációs táborokba, ahol a jobb egészségi, fizikai állapotban lévőkre
nyomorúságos körülmények között végzett kényszermunka, a gyerekekre, öregekre, betegekre
pedig azonnali halál várt a gázkamrákban. Ez volt az Endlösung, azaz a Végső
Megoldás.
![]() |
| Auschwitz-Birkenau |
![]() |
| Josef Mengele |
![]() |
| Rudolf Höss |
A leghírhedtebb tábor a
lengyelországi Auschwitz-Birkenau volt. Vezetője Rudolf Höss, aki feleségével
és gyermekeivel a főtábor krematóriumától egy kőhajításnyira lakott. A
foglyokat nyilvántartásba vették, leborotválták, tetvetlenítették,
fertőtlenítették, eldöntötték, alkalmas-e a munkára. Aki nem bírta volna a
munkát, azt azonnal a gázkamrába vitték. Azt mondták nekik, hogy zuhanyozni
fognak, majd fertőtlenítik őket. A fürdés után Cyklon-B nevű gázt vezettek a
helyiségbe, amely 10-15 perc alatt végzett a foglyokkal. Amikor már tömegessé
váltak a kivégzések, krematóriumokat építettek, hogy megkönnyítsék a holttestek
eltakarítását. Josef Mengelét nevezték a „halál anygalának”, aki döntött a
foglyokról, és különféle kísérleteket végzett velük. Például az ikrek
kutatásával az volta terve, hogy az árja faj szaporítására találjon megoldást.
![]() |
| Giorgio Perlasca |
![]() |
| Raul Wallenberg |
Hitler célja a zsidók
totális megsemmisítése, kiirtása volt. A holokausztnak mintegy 6 millióan estek
áldozatul (Magyarországon kb. 500 ezren) annak ellenére, hogy a nem zsidó
társadalomból voltak, akik segítették őket: Giorgio Perlasca, Raoul Wallenberg,
Angelo Rotta, Salkaházi Sára, Apor Vilmos.
A konferencia 1945.
február 4-én ült össze a Krím-félszigeten fekvő városban. A főszereplők
ugyanazok voltak, akik Teheránban is. A szövetségesek között egyre inkább
kibontakoztak az ellentétek. Roosevelt azt hangsúlyozta, hogy szükségük van a
szovjetek támogatására Japán ellen a Csendes-óceánon. Churchill szerette volna,
ha Kelet- és Közép-Európa országaiban nem kellene átvenni az antidemokratikus
szovjet berendezkedést. Stratégiailag ebben a térségben Sztálin volt fölényben,
hiszen az ő Vörös Hadserege szabadította fel Kelet-Európát. Az egy hétig
(február 11-ig) tartó konferencián a katonai helyzeten kívül már a háború
lezárását követő ügyeket is megvitatták. Megállapodás született a Szovjetunió
hadba lépéséről Japán ellen Németország kapitulációja után. Tárgyaltak a
megszállási övezetekről és a jóvátétel kérdéséről is.
Dél-Európa
felszabadítása
A már fentebb említett
csigaoffenzíva legkegyetlenebb összeütközése, a Rómától délre található MonteCassinoban folyt 1944 februárjától. A nácik az apátság épületébe vették be
magukat. Sokan a sztálingrádi csatához hasonlítják a település ostromát: itt is
csak lépésről lépésre haladhattak a szövetségesek az ember ember elleni
küzdelem során. Az apátságot sebesen folyó hegyi patak vette körül. A folyón
való átkelés közben sokan a jeges vízbe fulladtak, vagy teljesen átázott a
felszerelésük, vagy az átkelés után azonnal hadifogságba estek. A hóesés miatt
a katonák vizes takarókra feküdtek, vizes takaróvak takaróztak. Az indiai
hadosztály szipoj katonái nem bírtak a meredek hegyoldallal, a
szögesdrótakadályokkal, illetve az apátságból rájuk zúdított német védelmi
tűzzel. Az új-zélandi maorik a német harckocsikkal nem tudták felvenni a
versenyt.
![]() |
| Német ejtőernyősök Monte Cassino közelében |
Március 14-én
szövetséges repülők kezdték bombázni a várost, szinte a földdel tették
egyenlővé, de a túlélő németek még ellentámadást indítottak. Végül a
szövetségesek, amikor felszikkadt a talaj, bevetették a páncélos egységeket,
így május 17-én a szövetséges túlerő elfoglalta az apátságot. Róma 1944
júliusában került a kezükre.
Fontos momentum volt
Dél-Európa felszabadításában 1945. április 28-a, amikor partizánik tartóztatták
le és állították bíróság elé a korábban már elfogott, de német ejtőernyősök
által kiszabadított Mussolinit és szeretőjét, Clara Petaccit. Rövid tárgyalás
után ítélték őket halálra, majd holttestüket a milánói főtéren tették
közszemlére. Végül a német csapatok 1945. május 2-án tették le a fegyvert
Olaszországban.
Nyugat-Európa
felszabadítása
1944. december 16-án
Hitler elindította az ardenneki offenzívát, mellyel meg akarta akadályozni a
szövetségesek előrenyomulását. Az erdős vidék fedezéket nyújtott a német
páncélos hadoszlopoknak. Az offenzíva vezetője Joachim Peiper volt. A terv
kudarcba fulladt, a szövetségesek már egy hónap múlva ellentámadást indítottak.
1945. április 1-jén a
németek csapdába estek a Rajna és Ruhr folyók között, ugyanis egy héttel
korábban a szövetségesek ejtőernyősöket dobtak le, előrenyomultak, és
megkezdték a Ruhr-vidéken kialakult német katlan felszámolását. Majd amerikai
katonák felszabadították a Buchenwaldban és Bergen-Belsenben található
koncentrációs táborokat. Április 25-én pedig az angol-amerikai csapatok elérték
az Elba folyót. Április 30-án délután fél 4-kor Adolf Hitler és Eva Braun,
akivel előző nap kötött házasságot, öngyilkosságot követett el. Május 1-jén Karl
Dönitz vette át az irányítást, a Führer őt nevezte meg utódjának. Ő folytatta a
fegyverletételi tárgyalásokat a szövetségesekkel.
Bár már 1944. július
20-án bombamerényletet kíséreltek meg Hitler ellen, a németek szinte a végsőkig
kitartottak vezérük mellett. 1945-ben már nem volt áram, gáz és víz, de a
közigazgatás működött, a béreket és a fizetéseket még áprilisban is kifizették.
Továbbá a polgári lakosság félt a szovjet megszállástól és terrortól.
Kelet-Európa
felszabadítása
A kurszki csata után a
Vörös Hadsereg sorra szabadította fel a német uralom alól és szállta meg
Kelet-Európa országait. Románia önként átállt a szövetségesek oldalára,
Bulgáriát megszállták az oroszok, Jugoszláviában a partizánok vették fel a
harcot a német megszállók ellen. A szovjet katonák kifosztották az általuk
elfoglalt területeket, kegyetlenkedtek, erőszakoskodtak az ott élőkkel.
![]() |
| Az Elbánál |
1944 augusztusában már
a lengyel határ közelében jártak, itt azonban megtorpantak. A lengyel Honi
Hadsereg ugyanis Varsóban felkelést robbantott ki a németek ellen. Az volt a
céljuk, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost, és megerősítsék a
lengyelek függetlenségét. A nácik leverték a felkelést, a várost kegyetlenül
lerombolták. A Vörös Hadsereg csak 1945. január 17-én vonult be a városba.
Április 13-án már Bécsnél tartottak. A nyugati szövetségesek és a Vörös
Hadsereg katonái az Elba folyó melletti Torgaunál találkoztak április 25-én.
Végül bekerítették Berlint, és május 2-án el is foglalták.
Az
európai háború befejezése
1945. május 4-én Dönitz
parancsára a németek Montgomery előtt aláírták a feltétel nélküli
fegyverletételről szóló dokumentumot, amelyben elrendelték a német haderők
kapitulációját. Május 7-én a franciaországi Reims közelében lévő
iskolaépületben Eisenhower előtt Alfred Jodl, a Wehrmacht vezérkari főnöke írta
alá az okmányt. Május 8-ról 9-re virradó éjjel pedig a végleges fegyverletételi
okmányt írták alá, amely eseményen a szovjetek képviselője, Zsukov helyettese
is jelen volt, német részről pedig Wilhelm Keitel látta el kézjegyével a
dokumentumot.
![]() |
| A fegyverletétel aláírása |
![]() |
| A győzelem napja |
A britek május 8-át az
Európai Győzelem Napjának nyilvánították. Londonban fellobogózták a házakat, az
ünneplő tömeg a Buckingham palota elé vonult, ahol megjelent a királyi család
és Churchill is. A II. világháború befejeződött Európában.
Japán
összeomlása
A Csendes-óceánon a
midway-i csata után sorra foglalták vissza az amerikaiak a japánok által megszállt
területeket. 1944. október 20-án Mac Arthur vezetésével szövetséges katonák
szálltak partra a Fülöp-szigeteknél. 1945. február 3-án sikerült
felszabadítaniuk Manilát. Február 25-én amerikai repülők gyújtóbombákat dobtak
Tokió nagyrészt fából épült házaira. Két héttel később légitámadás indult a
japán főváros ellen.
![]() |
| Clement Attlee |
![]() |
| Harry S. Truman |
A július 17-től
augusztus 2-ig tartó potsdami konferencián a szövetségesek felszólították
Japánt a fegyverletételre. A résztvevők kicserélődtek: Sztálin maradt,
Roosevelt halála miatt Harry S. Truman lett az amerikai elnök, Churchill
választási veresége miatt pedig Clement Attlee lett az angol miniszterelnök. A
cél ugyanaz maradt: Japán térdre kényszerítése és a háború utáni helyzet
rendezése: határok megszállási övezetek, a németek kitelepítése, a háborús
bűnösök megbüntetése. Itt pecsételődött meg Lengyelország sorsa is. Keleti
határa az ún. Curzon-vonal lett, melynek következtében több 100 ezer lengyel
került szovjet fennhatóság alá. Nyugaton területeket kapott Németországtól, így
a teljes lengyel állam nyugatabbra tolódott.
![]() |
| Robert Oppenheimer |
Ekkor már több éve
folytak a kutatások az Egyesült Államokban egy atomfegyver kifejlesztéséről. A
Manhattan-tervet Los Alamosban Robert Oppenheimer irányításával próbálták kivitelezni.
Magyar tudósok is (Teller Ede Szilárd Leó, Wigner Jenő) részt vettek a
munkában, és többször figyelmeztették a politikusokat az atombomba
pusztításának mértékére. Az atombomba ereje a radioaktív anyagban végbemenő
gyors kölcsönhatásokból kialakuló robbanásban rejlik, és 2000 hagyományos
bombázó pusztít erejével egyenértékű.
A szövetségesek 1945.
július 26-án ultimátumot küldtek Japánnak, melyet az elutasított, és egyre
elkeseredettebb kamikáze akciók indultak amerikai szállítóhajók ellen. A kamikázék
nagy erejű robbanóanyaggal megrakott vadászgépükkel rázuhantak egy ellenséges
hadihajóra. Az öngyilkos pilóták családjának magasabb nyugdíjat ígértek. Az USA
erre repülőtereket és ipari célpontokat támadott Japánban. Truman elnök pedig
elrendelte az atombomba bevetését a távol-keleti ország ellen.
1945. augusztus 6-ra
három célpontot jelöltek ki: Hirosima, Kokura, Nagaszaki. Ott tervezték
ledobni, ahol az időjárási körülmények a legjobbak lesznek. Így vált az első
célponttá Hirosima. Az Enola Gay (a pilóta édesanyját hívták így) nevű amerikai
B-29-es szállította az első atombombát, a Little Boy-t. A becsapódás
pillanatában 60 millió fokos hő keletkezett, melynek következtében a robbanás
közelében lévők azonnal elégtek, elpárologtak. A távolabb lévő emberek bőrébe
beleégett a ruha. Később rengetegen betegedtek meg sugárfertőzéstől rákban. Az
acélépítmények elolvadtak. Az a lökéshullám pedig, amelyet a robbanás indított
el, hangsebességgel rombolta le az útjába eső épületeket.
![]() |
| Atomtámadás |
Augusztus 8-án a jaltai
és a potsdami megállapodásnak megfelelően a Szovjetunió hadat üzent Japánnak.
Másnap az USA ledobta a második atombombát (Fat Man) Nagaszakira, Japán egyik
fő hajóépítési központjára. Augusztus 14-én Japán elfogadta a feltétel nélküli
fegyverletételt Hirohito császár beleegyezésével. Mikor a hír eljutott a
japánokhoz, sokan öngyilkosok lette, hiszen a japánoknál szégyen volt megadni
magukat. 1945. szeptember 2-án Truman elnök így nyilatkozott: „Erre a napra
vártunk Pearl Harbor óta.” Ekkor írták alá a japánok Mac Arthur jelenlétében a
fegyverletételről szóló okmányt.
![]() |
| Hirohito császár |
A II. világháború véget
ért. A hat évig tartó háborúnak 50 millió halálos áldozata volt, melynek
majdnem fele polgári személy. Jelentősen csökkent a férfiak száma, rengeteg
gyermek maradt árván, akiket különféle járványok tizedeltek. Sebesültek,
rokkantak, lelki sérültek ezrei. Európa elveszítette dominanciáját a világban,
amely a két nagyhatalom (USA, Szovjetunió) martalékává vált.




















